Berzsenyi Dániel /1776-1836/

I. pályakép

- spontán, ihletett költő /a romantikus költőideál első képviselője/, eredetiségét védve hangsúlyozta naivitását, a tudományokban való járatlanságát « Kazinczyék az irodalmi költészetet képviselték

- lelkes idealista, szenvedélyes, indulatos - a legnagyobb magyar ódaköltő – erőteljes nyelv, monumentalitás, az antik hősiesség példáit idézi

- ugyanakkor  kétely, merengő lelkialkat, a modern romantikus hangulati líra előfutára

- a klasszicizmus és a romantika sajátosságai egyaránt megjelennek költészetében

klasszicista vonások:

- tudatosan követte Horatiust, az általa kedvelt versformákban írta műveit,

- gyakran megjelenik verseiben vágyottként a horatiusi életideál,  az arany középszer szélsőségeket elutasító szemléletmódja,

- episztoláiban a felvilágosodás jellegzetes témáit klasszicista retorikával, tanító célzattal örökíti meg

romantikus stílusjegyek:

- szemléletmódjára gyakran a romantikus nyugtalanság, belső zaklatottság jellemző,

- fő témája a mulandóság, a romantika dinamikus világképe jellemzi, minden mozgásban van

- képalkotására a versszerkezetet is meghatározó, az egymástól távolabbi jelenségeket összekapcsoló, fantázián alapuló metaforák jellemzőek

2. Hazafias ódái

az óda  horatiusi mintáját ötvözte a korszak jellegzetes témájával, a nemzeti kérdéssel

- fiatalkori eszménye a hősi nemesi világkép /alkati adottság + az 179o-es évek – nemesi ellenállási mozgalom

- a közössége, nemzete sorsáért felelősséget érző váteszköltőként szólal meg – a múlt példaértékű aranykor «a jelen -  romló közösség

- a nemzethalál rémének ábrázolásával áldozatvállalásra, a nemzet megmentésére akart mozgósítani– elsőként szólaltatta meg reformkori költészetünk egyik fő szólamát

A magyarokhoz I. /Romlásnak .../

- preromantikus korhangulat - minden dolog  romlását, mulandóságát érezte

- Horatius követi (A rómaiakhoz), eredeti címe Kesergés - téma - a nemzet romlása

- szózat, beszéd a magyarokhoz, a nemzethez /mint a Himnusz, a Szózat, Nemzeti dal/

- Széchenyi legkedvesebb verse volt – a Hitelben idézett

- szerkezete: idő- és értékszembesítő

I. 1-6.vsz. – hősi múlt

- általánosító tételmondattal indul – ellentét- E.sz.2.sz. megszólítás

- nehéz történelmi események- harcos, küzdő múlt

- 3. vsz. előreutal - törpe jelen

II. 7-12. jelen

- a romlás oka nem a külső fenyegetettség, hanem a  belső szétesés, metaforája a tölgyfa-kép , példázat, a legnagyobb veszély az erkölcsök megromlása- lassú nemzethalál

- az erkölcsi hibák részletes felsorolása, nemzetostorozás: a nemzeti hagyományok feladása, a legfőbb bűn az elpuhultság /sybarita-váz/

III. 13-14. zárlat

- általánosító elmélkedés- a romlás, a hanyatlás elkerülhetetlen, elégikus hangnem

- történelemszemléletére a körkörösség jellemző /”De jaj így jár minden az ég alatt”/,

– mulandóság problémája, a véges ember létezésének hiábavalósága

- nemzetnevelő célzat – a kábultságból felserkentse nemzetét, felelősségérzetet keltsen, / Kölcsey: Zrínyi második éneke, Ady: A fajok cirkuszában/

- klasszicista jellegű a a logikai érvelés, tanító szándék- klasszikus versforma: alkaioszi strófák

- romantikus – a szöveg érzelmi túlfűtöttsége,  intenzív cselekvést kifejező igék, dinamikus igenevek, sarkított ellentétek, túlzás /hiperbola/, a nyelv zeneisége, hangnemek váltakozása /pátosz, nyílt gúny, elégikus/, szokatlan szókapcsolatok

A magyarokhoz II. /Forr .../ (1807)

- politizáló költő, ma már anakronisztikus - magáénak érezte az ulmi csatát, a köz ügyeit,

- 18o5. Napóleon elfoglalta Bécset

1.  - forrongó tenger -bús= bősz -  hajó /a latin költészetben az állam jelképe/- a világ felbomlott - zűrzavar, pont annyi, ami egy lélegzettel elmondható

 „a nemzetközi helyzet” - felütés - baj van, közeleg a végítélet

2. hajókép – bizakodás, megnyugtató kép - a kormány a helyén van

3. a megoldás – kortól, idõtõl független –biztatás, hivatkozás múltbeli sikerekre - így kell ezt csinálni, történelmi példák, erkölcsi nagyság, nemzetébresztő erő

„Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép /  tesz csuda dolgokat” (= az erkölcsi érték fontosabb a számbeli fölénynél; úrrá tud lenni a lélekben szabad közösség)

- fennkölt hangneme azt az ábrándot fejezi ki, hogy a magyar nemesség helytáll a napóleoni háborúkban      (Kodály-kórusmû, 1936)

A magyarokhoz című két ódáját alkaioszi strófákban írta:

Létösszegzõ versei - már fiatalon - a különbözõ műfajú Berzsenyi-versekben ott a számadás, az összegzés szándéka - alapélményei - magány, mulandóság - romantikus időélmény

Osztályrészem (1799 körül)

- létösszegző mű –cím: (örökölt földbirtok), gör. moira a sorstól kapott „osztályrészével” vet számot - sorsa

- fogalmi jelentésréteg 

I. 1-2.vsz. –megérkezés - lezárult egy életszakasz /23 éves - eltökélt megoldottsága az életnek/ az ifjúkorból a férfikorba érkezés,  hajó-kép (alkaioszi - hortiusi toposz)

- visszatekint múltjára- a hajóút veszélyei „a szelek mérge...” az ifjúság viszontagságai, a próbákat nemesen kiállta

- a béke, a realitások elfogadása-  férfikor nyugalma az ifjúkori álmokkal való szakítás után vált lehetővé

II.3-5. jelenbeli helyzete

- csendes büszkeséggel veszi számba a lírai én környezetének értékeit - nem kiugróan gazdag - de jómód, béke - nincs oka panaszra - feltéve ha nem éri valami sorscsapás, ínség

III. 6-7.

- otthona eredetileg vadon - a költészet tette a béke és bőség honává

- a férfi csak az ifjúkori álmok megvalósításáról mondott le, de lélekben a költészet által újraéli őket 

- ellentmondások - 1.vsz. - múlt - jelen - múlt  - partraszállás - lírai jelen = fordulópont, eltökéltséget sugalló nyugodt hangnem (a költői magatartást, attitűdöt jellemzi) - ua. Odüsszeuszra utalás - Charibdysek - az istenek haragja = végzet üldözte + nyughatatlan, örök vándor

- a személyes sors mítikus felnövelése -hatalmas belső veszélyeket, lélekmozgásokat rejt

2.vsz. párhuzamos szerkesztés - végleges elhatározás - kulcsszó - tündérkép - halmozott tagadás - óhajtás az otthonra találás, vágy (felkiáltó mondat - érzelmi jelentésréteg)

- földje nem a leggazdagabb - bár nem - ellentétek (mégis)

- az élet szubjektíven átélt tényleges bizonytalansága - végzet csapásai, vadon táj - a költészet a külső boldogságfeltétel

az állító ellenfordulatok - felkiáltó, óhajtó, felkiáltó-kérdő - a harmónia akarása, a biztos értékek utáni vágy  - a boldog megnyugvás kétséges

- elégikus óda

Romantikus vonás: A vers zeneisége, a tanító célzat hiánya, a személyiség dinamikus felfogása, a személyesség előtérbe kerülése.

A statikus allegóriák helyett a mozgalmasságot hozó metaforák alkalmazása. A nyelvteremtő erő.

3. preromantikus elégiáinak - alapélményei a magány és a mulandóság.

A közelítő tél

- őszi természeti képek –- toposz -  konkrét képekből bomlik ki a létélmény = mulandóság felett érzett melankólia – ezt a létélményt magyarul először B.D. fogalmazta meg, szemlélete ősmintaként beépült költészetünkbe

1-3. - tájkép, hervad, sárga levél - lassú pusztulás - negatív leírás, a múlt képei - klasszicista kultúrpark díszlete, idill ligete, antik képek eszményítés – ilyen honi tájainkon soha sem

– csalét /hullott lomb – kemenesaljai nyelvjárásban/, csermely-avarral eltemetődött sekély patakmeder – a szegényes környezet

- szőlőhegy – tyrsos = szőlőtő, Dionüszosz szőlőlevéllel körbefont lombja, mámoros vígság

- időszembesítés - az elveszített eszményített múlt (képei sokkal elevenebbek) iránt érzett rezignált vágyakozás

4.vsz.

– általános összegzés, fájdalmas sóhaj,  a köznapi metaforát látomássá növeli, kozmikus, a mulandóságról

- nefelejcs képe –a legegyszerűbb képpel

5-6.vsz.

- a törvény személyessé tétele - E.sz.1. sz. önmagára vonatkoztatás

- bimbó, tavasz, nektár, virág metaforák - nektár - görög istenek itala, aranykorra utal- ifjúságát mitikus korszakká, eszményíti

- hervadó koszorú – nem elviselhető – inkább behunyja a szemét, - záró sor – a múzsa kacér szemöldöke –isteni, archaikus, erotikus mosoly lengi be

- 3o éves, ereje teljében – lelkének közelítő telét a kert képben, preromantikus melankóliát /magány + öntörvényűség - annak felismerése, hogy ebben a világban lehetetlen - lelki alkata –magány és sérülékenység, elnémulás veszélye ,/ - létösszegző vers,

1-3. aszklepiadészi sor             – – –ÈÈ –^|| –ÈÈ–È–^

4. glükoni sor– –|–ÈÈ|–È|–^

Levéltöredék barátnémhoz (1804–1808)

- episztolának indul –önmagáról beszél egy fiktív beszédhelyzetben személyes hangvétel (1. vsz.), megszólítás, érzelmi viszonya, a levél tárgya

-  (2–4. vsz.)konkrét életképszerű leírás – esti, szüret utáni jelenetet foglal magába motívumai: magány, este, cselédek víg lármája, pislákoló tűz

-3. epikus elemek eltűnnek, lélekállapot vallomásos leírására a hangsúly

- nem a vers töredékes - az episztola átvált elégiába

a vers végén a léthelyzetét átfogóan értelmező metaforákként térnek vissza

este ® elestvéledtem, vígság lármái ® melancholiám szomorgó nótája /= költészet/, a tűz a szerelem metaforájává válik ... Tűz motívum: “tüzemet gerjesztem”, “pislogó láng”, “hamvadó szikra”.

- a kedves beszélgetőtárs hiánya kiváltotta magány – a végén élete állandó jellemzőjévé vált, belső visszavonultságának oka a vágyott és a való világ feloldhatatlan ellentéte

(5. vsz.): szüret – összegzés; este, ősz - alapgondolata az értékek mulandósága, az idő kérlelhetetlenül minden értéket kérdésessé tesz, ez Berzsenyi összes elégiájának alapja.

Két tényező áll ellen az időnek: az  emlékezet, mely újra felidézhetővé teszi az értékeket, élményeket és a képzelet, mely kitágítja földi létünk határait; de az idő kérlelhetetlensége nagyobb erő ezeknél.

- létösszegző elégia - mi vagyok én? - az egyéni lét megvalósításának lehetősége, helye

- magányát a szerelem és a költészet is csak enyhíteni tudja

- Verselése felező tizenkettes. (Viszonylag ritka a klasszicista költőknél; Horváth János szerint a legszebb felező tizenkettes.)

Párhuzamos szerkesztésű mondatok