Egy öreg háromszög
(Matematikai tanmese)

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószögeken túl, egy nagy sötét koordináta-rendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt:

- Menjetek szögeim számegyenest látni.

Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük.

Ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését, a tangensek távoli üvöltését és egykedvűen interpoláltak.

Egyszer csak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ők azonban nem adtak neki. Erre a sinus előrántotta törtvonalát és pível osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus még idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott és menekülni kezdett.

Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy sötét, dőlt síkban lévő koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket.

A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak egy implicit alakba mit láttak szemeik? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták.

Az öreg polinom ekkor így szólt:

- Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecília kezét.

Lett nagy öröm, átrendezés, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.