11. Csokonai Vitéz Mihály /1773-18o5/
- J.Pannonius és Balassi után ismét szinkronban a világirodalommal, az új magyar költészet nyitánya- még egy nyelvújítás előtti nyelv állt csak rendelkezésére
- A felvilágosodás korának eszméit és stílusirányzatait magas színvonalon összegezte, stílusszintézist teremtett: manierizmus (virtuozitás, paradoxonok), rokokó (könnyed, játékos, kecses, zeneiség), klasszicizmus (tanító, érvelő ódák), rousseau-i szentimentalizmus (elégiák), népiesség
- 5o évvel Petőfi és Madách előtt – független értelmiségiként akart megélni, nem lehet még – kívülálló a feudális társadalomban
- őstehetség (poeta natus) és tudós költő (poeta ductus) – kora egyik legműveltebb embere
pályakép
- Debrecen - református kollégium -Angliát, Hollandiát, Svájcot megjárt tanárok, könyvtár
– Földi János barátsága /verstan, botanika, mikroszkóp, csillagászat/ - ő ismertette meg Kazinczyval
- Rousseau a példaképe – a zene szeretete
- 19 évesen versei – Magyar Hírmondó, Kármán J.: Uránia – Cs. tudatában volt tehetségének
- 1795. kicsapatás – tragikus élet – tervei, érzelmi élete kudarca
- 1796. Pozsony – Diétai Magyar Múzsa – egyszemélyes hetilapja (11 szám
- 1797. Komárom – Vajda Júlia
- 1799-18oo. helyettes tanár Csurgón- Dorottya előadatása – vígeposz, az egyetlen életében megjelent műve
- 18oo-tól nem mozdult ki Debrecenből,
Művei:
A békaegérharc eposzparódia
Színművei: A méla Tempefôi (1793), Özvegy Karnyóné s két Szeleburdiak (1799)
Műfordításkötete:Kleist: A tavasz (megj. 1802),, Mozart: Varázsfuvola (Boszorkánysíp címmel)
1. népiessége
– népdalgyűjtéssel is foglalkozott, Kazinczytól Herder kötetet kap – a felvilágosodás fedezi fel a népköltészetet, természetesség, köznapi nyelvhasználat
Szegény Zsuzsi a táborozáskor - első népieshelyzetdalunk, a besorozott vőlegényt sirató parasztlány helyzetéből szól
Jövendölés az első oskoláról Somogyban (1799) – gondolati költemény – a nép művelődésének fontossága,
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz – bordal
2. rokokó
(rocaille = kagyló; apró, bájos, stilizált díszítőelemeket tartalmazó alkotás; stílusirány , 18. század)
A rokokó verseket könnyedség, zeneiség, ötletek, miniatűr forma, csengő rímek jellemzik.
Tartózkodó kérelem
- téma: könnyed, játékos udvarlás – sejteti a megszólított válaszait, oldódását
1. a lírai én vágyakozása
2. a megszólított szépségének magasztalása
3. felszólítás
- zeneiség: tiszta rímek, összekapcsolódik az ütemhangsúlyos /kétütemű nyolcasok és hetesek/ és az időmértékes verselés - bimetrikus vagy szimultán verselés /Cs. korában újdonságnak számít /
- játékosság, az élet szeretete és élvezete
A rokokó finom erotikájához, örömkultuszához jól illik Anekreón életérzése – Anakreoni dalok (a 21 verset kinyomtatták 1803-ban, de csak halála után jelent meg)
Az anakreoni sor ritmusképlete: È–|È–|È–|È (= negyedfeles jambusi)
Pl. A boldogság
3. Csokonai klasszicista gondolati ódái
Jellegzetes verstípusa a a leíró (pictura) és elmélkedő (sentencia) részekből álló elmélkedő, gondolati óda
Az estve(két változat: 1789, 1794)
I. rész - az este leírása – rokokó természeti idill, érzékletes, hangulatteremtő tájleírás kecsesen kidolgozott képek, pl. az antikvitás óta ismert napszekér metafora ( a mitológia napistenének tűzszekere) törékeny hintóvá alakul át, fény- és színhatások, hanghatások, illatok - apró képek sorozata – cseppecskék, rózsák, madárkák
- szomorú lelkiállapot „vidám melancholia”: enyhülést talál a természetben
- a világ megjelenése a gondolataiban elégikus hangulatúvá teszi
II. rész a felvilágosodás eszméinek újrafogalmazása
- általános, társadalmi szint
- retorikus (fogalmi, szónoki érvelés) beszédmód, rousseau-i gondolatmenet –a természetes egyenlőséget megszüntető magántulajdon megjelenése, szabadság elvesztése, társadalmi visszásságok: háború, zsarnokság, kapzsiság, a jónak született ember bűnbe hajszolása
- az éj – a természet harmóniájával szembenálló diszharmonikus társadalom, a megromlott világ metaforájává válik
III. rész - szentimentális motívumok. arany holdvilág, , megnyugvás – ember és természet egysége
Verselése: hangsúlyos (felező tizenkettes)
Konstancinápoly, 1794
I. a nagyváros látványa (pictura)
- fiktív dialógushelyzet – megszólítások - a Múzsát a városba invitálja
- evilági boldogság igénye
- a város a mohamedán egyház jelképe
II. ® felvilágosult valláskritika (sentencia) – a babona és a vakbuzgóság metaforikus azonosítása két éjszakai állattal /denevér, bagoly/ - klasszicista stílusjegy az éjszaka és nappal szimbolikus szembeállítása
- elveszett boldog régmúlt,
- sodró lendületű vádak – a keresztény vallás kulcsszavait használja /Mindenhatóság, Szentség, templom, böjt/
- kihasználja az együgyűeket - anyagi haszon, "kizár egy nemzetet" - társadalmi elnyomás eszköze, megfélemlítés
- voltaire-i antiklerikalizmus, fanatizmus bírálata „vak homályban élő jelen”, a klasszicizmus emberiségben gondolkodó, optimista jövőképe, – himnikus, hangnem
Óhaja: „Természet! emeld fel örök törvényedet”
Derűlátása: „E kézzel fogható setétség eltûnik”
- visszafogottabb, elégikus hangnemű verszárlat
– elegico-ódája A Magánossághoz (1798 – Kisasszond)
- a Lilla-szerelem vége, állásnélküliség. a Somogy megyei alispán birtokán töltött év- a kisasszondi őspark ihlette
- beszédhelyzet - a Magánosságot allegorikusan megjeleníti /istenasszony/, megszólítja,
- a magasztalt állapot megszemélyesítése alkalmat ad annak leíró bemutatására
- hangnemére a klasszicista érvelés és a szentimentális személyesség kettőssége jellemző
- szerkezete klassszicista :két hívás, invokáció keretezi
1.vsz. a magány legfontosabb tartalma: alkalmat jelent egy álomvilágba való felemelkedésre, a magány álomvilága jelent otthont a költészet számára
2-3.vsz..- tájleírás – az érintetlen természet idilli leírása, csak a bölcsek és poéták pillanthatják meg a gyógyító erővel rendelkező kecses nimfákat
4-7.vsz. – általánosító elmélkedés - a magány értékét nem ismerő zajos nagyvilág,
– a magány érzékeny lelkekre gyakorolt jótékony hatása,
- ua. elégikus hangnem, kitaszítottság, gyötrelem és megszentelt létmód kettőssége – a magány negatív
- a magány áldásai – az emberi lélek a végtelennel kerül érintkezésbe, felismeri önmaga határtalan mélységeit, a semmiből világokat teremt - romantikus költő öntudat!
8-11. vsz. személyes, vallomásos rész
- a általánosításból ismét az istenasszonyhoz, illetve önmaga felé fordul /E/1.- sóvárog a magányosság után – csak ritkán válik átélhetővé a magánynak az az oldala, amely a lélek kiteljesedését hozza - az istenasszony távollétekor a magány másik oldalát éli át, a kényszerűen elszenvedett magányt
- 9.vsz.-tól a halál motívuma –a zárlatban halálvágyat fogalmaz meg, az elmúlás a létprobléma megoldása
- forma: 11 vagy 8 szótagszámú sorok /ötös és négyes jambus/, kevert rímelés
- kert-motívum = lélek
filozófiai versek – felvilágosodás eszméi /Voltaire, Rousseau/, klasszicista - Konstancinápoly /erkölcs, ésszerű világ a távoli jövőben/
4. elégiái
szentimentalista elégiáinak fő témái a magány és a szerelmi csalódás.
1795. – kicsapatás, rossz híre miatt nem talál állást, - közvetlenül a komáromi élmények után (1797), barátoknál, pártfogóknál vendég,
- rousseau-i érzékenység – magányélmény, természetfelfogás megváltozása – a rokokó stilizált természet helyett
A tihanyi Ekhóhoz (1803)
- Műfaj: A vers retorikai felépítése a megszemélyesített, allegorikus tihanyi Ekhóval az ódát ill. a himnuszt idézi. A hangnem azonban erőteljesebben határozza meg a műfajt - szerelmi elégia.
- versforma - a reneszánsz költészetben népszerűvé vált, Balassi által is művelt ekhós vers
- szerkezet
1-2. Önjellemzés, helyzetjelölés:
a visszhang allegorikus megszólítása - vallomás, I.sz.1.sz. félpárbeszéd
szomorú, elkeseredett élethelyzet, túlzó, szentimentális kifejezések
ellentét - még jobban kiemeli
3-6. indoklás „szűkítő tendencia” érvényesül
embertársak, barátok, Lilla
7- 1o. magatartás keresése
A 7. versszak konkrét utalást tartalmaz Rousseau-ra, az ismétlés pedig a rousseau-i bölcselet két fontos fogalmát foglalja magába.
Az elégikus hangvétel bölcseleti tartalmat takar, természet és civilizáció, ember és polgár megbomlott egységére mutat rá, s egyúttal ember és polgár egységére vágyik
magány vállalása - érték, elmélyült gondolkodás
zárlat - jövőhöz fellebbezés, rezignált, beletörődő, nem drámai
- Szentimentális jellegzetességek: magány, „halovány hold”, rousseau-i természetimádat, az érzékeny lélek mély érzései, rideg társadalom
Ritmus: trochaikus; egyedi strófa (10a 7b 10a 7b 8c 10c 7d 7d), ekhós vers
A Reményhez (1803)
- utolsó darabja a Lilla-ciklusnak, fájdalmas búcsú az elveszített boldogságtól (a Lilla-ciklust 18o3-ban rendezte sajtó alá, de csak halála után, 18o5-ben jelent meg)
- Remény – allegorikus (megszemélyesített alak)
- pontos képi, szóhasználatbeli és szerkezetbeli megfeleléseket a 2. és a 3. versszak között
– friss rózsák – hervadt rózsák
– csörgő patak – kiszáradt forrás
– tavasz, boldogság – tél, boldogtalanság
– Lilla szerelme – Lilla elvesztése
- A 4. vsz.-ban a természeti képekkel a 3-ban bemutatott lélekállapotot variálja
– trocheikus
Műfaj: A rövid sorok, a fölfokozott zeneiség, a 2–3. versszakban a növény-ornamentika (=díszítés) használata a dal felé mutat. A vers retorikus felépítettsége, a megszemélyesített fogalom és érzés, az odafordulás, a keretes szerkezet az ódát idézi A vers értékszerkezete, eszmény és valóság szembeállítása, a hangvétel az elégiát idézi
stílusszintézis: retorikus, zárt szerkezet, a harmonikus kompozíció a klasszicizmus jellemzője A megfogalmazott élményanyag, az általános szintre emelt világkép, a számkivetettség, megcsalattatás érzése a szentimentalizmusra jellemző. A 2–3. versszak természeti metaforikája egyszerre idézi a rokokó könnyedségét és a népiesség természetességét. -gazdag verszene, képi világ rokokó kecsessége
- A szimultán verselés (trocheikus ill. ütemhangsúlyos) szintén a rokokó ill. népiesség összefonódását jelzi.