A zöld küllő – zöld harkály, külü, zsolna, zsóna, sárküllő, horokály, zöldharkály – Magyarországon eléggé gyakori madár.

Hossza 31 cm. Lomberdőkben fészkel. Odva 1-15 méter magasságban található. Májusban költ; 6-8 tojása porcellánfehér. Elhagyott odvaiban sok hasznos madárfaj tanyázik.
A zöldküllő széltében elterjedt madár. Talán Spanyolország és az északoroszországi tundra kivételével egész Európában mindenütt odahaza van. Előfordul Perzsiában és Kis-Ázsiában is. A nemzetséghez tartozó fajok közül ez a legismertebb.

A zöldküllő éppoly élénk, éppoly játékos, éppoly óvatos és nyugtalan, mint többi rokona. Éppen olyan jól kúszik is, de a földön való járásban túltesz a többi középeurópai fajokon. Ennek ugyanis bőven akad dolga a földön, s itt igen ügyesen ugrál. Nem nagyon válogatós, de azért a vöröshangyát mégis mindennél jobban szereti, s ennek a kedvéért a mezőkön jókora területet bejár. A hangyafogásban valamennyi többi harkálynál ügyesebb, mert nyelve aránylag hosszabb. Még télen át is fölkutatja a hangyabolyokat. Mivel télen a hangyák igen mélyen vannak a földben, ilyenkor az éhes zöldharkálynak fészekodvához hasonló, néha 30 cm mély lyukat is kell vájnia, hogy a megmerevedve telelő hangyákhoz hozzáférhessen. Mivel télen a falvakat, meg majorokat is fel szokta keresni, megeshetik, hogy emberi tulajdonban is kárt tehet. Eltekintve attól, hogy féregkutatása közben a vályogfalakat, szalmatetőt széjjelvagdalja, hébe-hóba egy-egy kaptár falát is átvágja, s a méhek között jókora pusztítást visz véghez. A növényi táplálékot se veti meg egészen.

Ragadozó madaraink közül csak a héját tekinthetjük komoly ellenségének. A nemes sólymokkal szemben, amelyek tudvalevőleg csak repülő madarat tudnak megfogni, a fatörzsek mindig biztosan megvédik; mihelyt ilyen ellenséget lát, rögtön rászáll valami törzsre, amelyen csakis az annyira ügyes héja tudja elcsípni.
Valamennyi ellenségénél többet árt neki a tél. Ha a földet vastag hóréteg fedi, hamar felkopik az álla, s csak ott, ahol nagy, korhatag fák a belsejükben levő sok féreggel elegendő táplálékot adnak neki, csak ott bírja ki baj nélkül a barátságtalan évszakot.
Táplálékát főleg hangyák alkotják és pedig leginkább az apróbb fajok, mint pl. a Lasius niger, melyből néha 400–600 darabot is fogyaszt egyetlen lakoma alkalmával. Lótetűt is fogdos, a télire összerakott kukoricaszár-asztagokból kivagdossa a kukoricamoly álcáit, de hasznát leginkább a gyümölcsösben érvényesíti, mert nemcsak irtja a veszedelmes rovarokat, hanem működésével rá is tereli a kertész figyelmét a beteg, rovaroktól megtámadott törzsekre s ezáltal idején való megvédésére fölhívja a figyelmét.

[ Hallgassa meg a zöld küllő énekét ]