A sárgarigó
A sárgarigó - régiesen aranymálinkó - (Oriolus oriolus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj.
Magyarországon védett fajnak számít, eszmei értéke
10 000 Ft.
Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye ligetekben, ártéri erdőkben és parkokban van.
Rendszeres fészkelő, a Kárpát-medencébe a vonuló madarak közül legutolsóként, májusban érkeznek és augusztus végén, szeptember elején már távoznak is. Az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.
Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó inkább zöldes színű. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak.
Élénk színezete ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni, mindig igyekszik észrevétlen maradni.
A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") nyomán szerezhetünk tudomást róluk.
Rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz.
Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. Csak a peremet erősíti az ágvillába, fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát (tejeszacskó-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a majdnem teljesen csupasz és vak fiókákat a szülőpár együtt táplálja.
Összeállította: Lábdi Betti 9.A.