(2009 Bugac)

 

Szerdán délután, mikor megérkeztünk a szállásra, mindenki arcára kiült a csalódottság. Mindenki egy tetszetősebb szállást remélt. De hamar hozzászoktunk. Majdnem minden terv szerint alakult, csak a szalonnasütés maradt ki. De elmesélem az egészet részletesen.

Szerdán volt egy kisebb tanóra szerű foglalkozás, ahol megbeszéltünk pár dolgot a hely kialakulásáról, és akik kiselőadással készültek, azokat is meghallgattuk. Majd éjszakai túrára mentünk. Megfigyeltük az éjszaka hangjait. Hajnali 1 körül értünk vissza. Mindenki fáradt volt, így mindenkinek elsődleges célja az alvás volt.

Másnap reggel reggeli után elindultunk egy hosszabb túrára. Különböző növényekkel és állatokkal ismerkedtünk meg. Megnéztük a Pásztor múzeumot, majd beértünk a magzónába. Az ősborókás területére. Szép volt a táj. Egyetlen egy probléma volt, hogy túl sok volt a homok, és bokáig süllyedtünk benne. Így mikor hazaértünk, mindenki tonnaszámra öntötte ki a cipőjéből a homokot. De még nem szaladok ennyire a történet végére. Ott tartottam, hogy sétáltunk a homokbuckákon keresztül. Felértünk egy kilátóhoz. Néhányan fel is mentek, annak ellenére, hogy megállapítottuk, hogy nagyon mozog. Alig volt időnk kifújni magunkat a kilátónál, mert rohannunk kellett tovább. Kezdődött egy lovas bemutató. Csikósok mutatták be, hogy régen miképp is éltek. A bemutató után szépen lassan ballagtunk haza.
Este elmentünk a szomszédos tanyára, ahol egy bácsi mutatta be, hogy hogyan állítja elő magának az energiát. Volt szélkereke, napelemei, üvegháza, és egy csomó minden, amit ő maga épített. Páran nagyon türelmetlenek voltak, mert az úr kicsit bőbeszédű volt, és hideg is volt már. Este a szálláson szalonnát akartunk sütni, de mivel azon a területen az év minden napjában tűzgyújtási tilalom van, és az engedélyt nem kaptuk meg a hatalmas szél miatt, ezért a szalonnasütés elmaradt. De a hangulat megvolt. Az egyik osztálytársam humorizált, és jókedvre derítette az egész csapatot.

Péntek volt az utolsó nap. Már szinte alig volt olyan, aki haza akart menni. Délelőtt volt egy kis vetélkedő, ami tulajdonképpen azt mérte fel, hogy mennyi is maradt meg bennünk a terepgyakorlatból. Aztán bagolyköpetet vizsgáltunk. Ezután már csak a takarítás volt hátra. Aztán mikor mindenki végzett, bepakoltunk a buszba, és már indultunk is. Hazafelé bementünk a viperafarmra. Itt rákosi viperákat láttunk. A viperafarm, úgy mint a rákosi vipera Magyarországon egyedülálló. Mikor visszaértünk az iskola elé, mindenki nagyon örült, hogy végre itthon vagyunk.

Jó volt a terepgyakorlat, és szívesen mennék még egyszer, ha lehetne.