Kevés dolog van amivel egy osztály érdeklődését fel lehet kelteni. Viszont bizton állíthatom hogy a lengyelországi út hallatán mindenki fellelkesült. Péntek reggel indult a csapat Inci néni és Paszi bácsi vezetésével. A buszút lefárasztott mindenkit de ha az ablakon kinéztünk akkor minden fáradtságot elfelejtettünk és izgatottan vártuk az érkezést. A Szállásunk fantasztikus volt. A billiárd asztaltól kezdve a diszkó gömbig minden megtalálható volt amire egy tizenéves gyereknek szüksége lehet. Megvacsoráztunk és este táncoltunk, énekeltünk, Paszi bácsi viccekkel szórakoztatta a többieket , Inci néni pedig Samuval győzedelmeskedett minden csocsó meccsen. Másnap reggel elindultunk a Morskie Oko-hoz (más néven Tengerszemhez) 9 km oda és 9 vissza - sóhajtottak sokan- , de azok, akik kevésbé voltak elfáradva mindenkibe kedvet leheltek. Az odafele úton többen hógolyóztak vagy képeket készítettek. Visszafelé már sokan elfáradtak és a lovaskocsit választották de a kemények végig nyomták a túrát. A következő reggelen bejártuk Zakopanét. Utunkon végig kísért minket Herczeg Dániel (Danika) aki szájából egy unalmas mondat sem hangzott el, maximum kevésbé vicces de ezt többször szóvá is tettük. Visszafele úton elbúcsúztunk vendéglátóinktól akiknek két csodás napot köszönhettünk és még a buszon Dani énekelt nekünk. Összegezve felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Seres Samu 2015.12.01.