2. A felvilágosodás kora
A felvilágosodás
metafora - fr. lumieres = fény, tudás, a szellem tisztasága
szellemi áramlat, a polgárság szellemi mozgalma. Angliában a forradalmat követően /164o/ Franciaországban ( XIV. Lajos halála után ) a - 18. sz.-ban = a fény évszázada
-akarva, akaratlanul a forradalom kitörését, a polgári rend győzelmét készítette elő
- jelmondata Sapere aude! Merj gondolkodni! (Horatius)
eszméi
- a természetes értelem = minden emberben meglevő adottság, egyetemes → kritika :
- optimizmus - józan ésszel jobbá tehető minden –a tudás elterjedése haladást, fejlődést hoz
- antiklerikalizmus
- az emberi és polgári jogok védelme
- deizmus Isten megteremtette, elindította a világot, mûködését a természeti törvényekre bízta (newtoni törvények)
- panteizmus: Isten és a Természet azonosítása
filozófiai alapjai: racionalizmus, empirizmus
Anglia – empirizmus (empíria = tapasztalat)
Locke (1632–1704): ismereteink forrása az érzékelés; – Műve: Értekezés az emberi értelemrõl (1690)
A tolerancia, a türelem eszméje!
A skót David Hume (1711–1776) műve: Vizsgálódás az emberi értelemrõl (1748)- az érzékenység egyéni, szubjektív jellegét hangsúlyozta, ezzel a szentimentalizmus irányzatának előkészítõje
Franciaország – racionalizmus (ráció = ész, értelem)
Descartes (1596–1650): Értekezés a módszerrõl (1637) – Gondolkozom, tehát vagyok
Pascal (1623–1662): „Nádszál az ember, ... de gondolkodó nádszál. (...) Minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik.”
Montesquieu (1689–1755): A törvények szelleme (1748) – a hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó és bírói) szétválasztásának szükségessége
Diderot (1713–1784) és D’Alambert (1717 –1783): Enciklopédia (1751–1780; 35 kötet)
Rousseau: Értekezés a tudományokról és a művészetekről /a civilizáció árt/
„Vissza a természethez” 1755. Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól/a természeti állapotban minden ember szabad és egyenlő/, 1762. Társadalmi szerződés /népfelség elve/, 1762. Emil /gyermeknevelés- jó, önállóság, kíváncsiság/, 1761. Új Heloise /érzelmek, szentimentalizmus/, 1781. Vallomások /önkínzó őszinteség/
irodalomszemlélete
- az irodalom gyönyörködtet + tanít
- előtérbe kerülnek az ún. eszmeterjesztő műfajok, nevelési szándék: röpirat, levél, pamflet, állam- és nevelési regény; a lírában a horatiusi óda.
- a felvilágosodás jelszavai: a természetesség, az ésszerűség,az egyetemesség,a moralitás Diderot, Voltaire prózája
- a nagy szenvedélyek helyett - józan bölcsesség, moralizálás, oktató szándék
- mint stílusirányzat jellemzője a formai letisztultság, a kiegyensúlyozott kompozíció, belső és külső harmónia,. Winckelmann szavaival – „a nemes egyszerûség és a csendes nagyság”
Szentimentalizmus /lat.sensus = érzelem/
- érzékenység,érzelmek kultusza, szubjektivitás,
- a személyiség egészét érintő élmény, vallomásosság
Defoe (1660 k.–1731)
puritán polgári nevelés és eszmények
- .. a legangolabb írónak nevezik.
- Józan kalandor, mint hőse Robinson. Élete szívós harc a megélhetésért.”(Szerb A.)
- Kereskedő, majd „politikus”, majd újságíró (börtönbüntetések), majd író
Robinson Crusoe (1719)
- Alexander Selkirk skót tengerész története szolgált alapul- nem kitaláció – „hiteles történet”
- Mûfajteremtõ – a robinzonád mint regény-típus
- Vissza a természethez? (lásd: Rousseau: Emil számára egyetlen olvasmányként Defoe könyvét ajánlja)
- A civilizációt terjesztõ angol rajza (lásd: Péntek „megszelídítése”)
- A hitelesítés eszköze: pontos leírás, adatok, „leltározás”
- A fõhõs „átlagpolgár”, aki mégis „a jég hátán is megél”
- Korabeli olvasói igény: legyen olvasmányos a könyv, s ne rugaszkodjék el a valóságtól, azaz: realitásigény
- Nézőpontok a Robinson kompozíciójában
Látszólag spontán beszámoló –
valójában: tudatos, átgondolt kompozíció
- A személyiségfejlődés stációi (ötször):
bűn ( kalandvágy)
bűnhődés (sziget, magány)
megbánás, felemelkedés
- Fokozatok a szabadulásban is: lábnyomok,
a vadak felfedezése,
Péntek – a magány megszűnése –, majd szabadulás
- Előre sejtetés: Brazíliában Xury alakja és Robinson szavai magáról: „olyan emberhez hasonlítok, aki valamilyen elhagyott szigetre vetõdött”
A szerkezet a Gondviselõ létét, az emberi sors rendeltetésszerûségét hangsúlyozza
Nézőpont: az idős Robinsoné (õ a narrátor)
kritikus szemléletmódja, az ifjúság, egykori önmaga kárhoztatása (alaptalanul)
- Az ifjú Robinson vívódó, érzelgõs alkat,
befolyásolható, bizonytalan
- ósi vágya az embernek: egyrészt a közösség, másrészt a magány iránt
- A sziget felértékeli az elemi emberi tevékenységeket, az ember erejének, képességeinek próbája
- Emberi „alapérték” az otthon és a hivatás – Robinson magárautaltságában találja meg és teremti meg ezt
Voltaire (1694–1778)
- Francois-Marie Arouet.
- nagypolgári származás. tanulmányok a jezsuitáknál -
- sikeres drámaíró - minden előadáson botrány
- főúri barátok és ellenségek, Bastille
- Angliába utazik, Swifttel barátság,, Shakespeare, angol alkotmány- minta,
- üzletember(akár fegyverkereskedelem is -, óriási vagyon - szellemi függetlenségét biztosítja
- 1734. Filozófiai levelek (Anglia)
- 1750–53: II. Frigyes udvarában él
- 1758: Ferneyben települ le, a francia-német-svájci határon - virágzó kisvárossá az álmos falut
- száz meg száz röpirattal árasztja el álnéven az országot, II. Frigyes és Nagy Katalin barátja, a kor írófejedelme - minden levelét ezzel zárta - "Tiporjuk el a gyalázatost!" /egyház, babona/
Jellemzői: életművészet, aktivitás, hit az emberi értelem erejében, harc a zsarnokság és a dogmák ellen.
- Rousseau-nak írt levelébõl – „Egy szavával sem értek egyet, de mindhalálig harcolok azon jogáért, hogy kimondhassa, amit gondol.” mindenféle fanatizmus ellenfele, tolerancia
Életműve hatalmas méretű, Jókaiénál nagyobb
- sokműfajú, filozófus író, pl. eposz: Henriade – a nemzeti eposz mintája Arany számára
Candide, 1759
- Ifjúkora optimizmusát élettapasztalatai s a történelem eseményei (pl. az 1755-ös lisszaboni földrengés, a hétéves háború kirobbanása 1756-ban) ingatták meg
- regényminták - utaztató regény, próbatételes kalandregény : Héliodorosz: Sorsdüldözött szerelmesek - a világon át üldözik egymást, a végén boldogok
Fénelon: Télémaque - állambölcseleti regény
Swift - a legképtelenebb dolgokat is természetes hangon
+ drámaírói tapasztalatok - a szereplők párbeszédeiből tudunk meg mindent, csak annnyit, ahogyan ők látják
Műfaj:
filozófiai regény vagy tézisregény - Egy bölcseleti vagy etikai állítás igazolása vagy cáfolása a műben. A tézis a mű folyamán nem változik, a szereplők viszonya statikus
Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: “Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” –(Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus,)Voltaire is sokra becsülte, csak kapóra jött neki ez az alaptétel
A főhős Candide („tiszta, ártatlan, jámbor, együgyû”), szerelme Kunigunda (Candide reményeinek a megtestesítõje), nevelője Pangloss mester (Leibniz együgyű szócsöve , optimizmus = derülátás),
Kunigunda bátyja a nemesi gőg megszemélyesítője, Martin a pesszimizmus képviselője, Cacambo Candide hűséges kísérõje
idő: 2-2,5 év
cselekmény - Candide keresi Kunigundát, senki nem változik, csak Kunigunda lesz csúnya - Candide számára Kunigunda jelenti az eszményt, életének, küzdelmének értelmét - szépségének elvesztése azt jelzi a mű végén, hogy mi lesz az eszményből mire elérjük
szerkezet:
- Eldorádó a közepén – meggazdagszik – előtte, szegényen, kiszolgáltatottan látja a világot, majd a világ leggazdagabb embere lesz
Vesztfáliában kezdődik
- alapkonfliktus - Candide - törvénytelen származású (a báró húgát nem edják hozzá a derék, de csak 71 őssel rendelkező szomszédhoz, szereti Kunigundát - elkergetik
báróék háza - szatíra - túlzások, irónia. gúny- nyomorúságos kastély,
nemesség gőgje -az ifjabb báró a végén megbűnhődik
Bulgária - bolgárok és avarok kegyetlenkedései, újoncozás, dezertőr akar lenni –háborúellenesség Hollandia - koldulásért elkergetik,dologházzal fenyegetik kapitalista, protestáns szellem – nem megoldás a jótékonykodás,
- vallási türelmetlenségből megalázás - bili,
- egy derék anabaptista veszi fel a manufaktúrájába, munkát ad nekik,
- ő gyógyíttatja Panglos szifiliszét - könyvelőként Lisszabon, Portugália
- hajótörés – anabaptista meg akarja menteni a kormányost, neki senki sem segít
- földrengés - az inkvizíció eretneküldözése - babonaság, antiklerikalizmus - Candidot megverik, Panglosst felakasztják
- Kunigundán egy gazdag zsidó és a főinkvizítor osztoznak
öregasszony történetei :rémségek – Marokkó: vérengző, erőszakoskodó katonák, – Algéria: pestis
– Azov vára: vad janicsárok, háború, emberevés
– Moszkva: brutalitás (ostorozások)
Buenos Aires - Kunigunda a kormányzó felesége lesz
Paraguay: jezsuiták kommunisztikus kísérlete
Fülesek országa –ironikusan dicséri az emberevő vadakat, korántsem rajong értük úgy, mint Rousseau
Eldoradó - eszményi, képzeletbeli ország -utópia, az anyagi jólét világa.
.- elzárkózás (Japán)
- nincs magántulajdon, papság
- , nincsenek bíróságok, tudományoknak szentelt palota
- Candide mégis elvágyik innen, s ez nem csupán a próbatételes kalandregény poétikai következménye, hanem annak a felismerése, hogy önmagában a tökéletes társadalom nem biztosítja az ember boldogságát –az egyéni boldogság vágya továbbviszi
Holland Guayana (Szurinam)
- cukorgyárak, kizsákmányolt rabszolgák
- a holland hajós kirabolja
- keres magának egy embergyűlölőt – Martin
Párizs, Franciaország: sznob társaság, korrupt rendőrök, kalandornők
Anglia: - a pártharcok nem tetszenek neki (még nincs más példa a demokráciára)
Velence: - Paquette -fráter Giroflée – kényszerítették papnak, pénzt ad nekik, bár Martin óvja
- Pocpcurante – velencei szenátor –- végletek (nyomor és dekadens jólét)
- 5 trónfosztott uralkodó – alamizsnát ad nekik
Konstantinápoly:
- gályarabok – Pangloss és a báró kiváltása,
- Kunigunda Rákóczi udvarában mosogatólány
- Kunigunda megcsúnyult – Candide kötelességből elveszi, a bárót elkergetik
- unalom
- a török megelégedettsége –a munka: távoltartja az unalmat, bűnt, a szükséget
– Eldoradó kivételével minden ország lakhatatlan, a hősök ezerszer is meghaltak volna már, ha az író nem támasztaná fel őket.
A regény zárlata: vitatott.
- se nem jó, se nem rossz az élet
- nincs gondviselés„Ezt a világot Isten átengedte egy gonosztevõnek”
- Voltaire válasza: a tevékenység dicsérete :„Vár a munka a kertben”
Ironikus. Groteszk távolság van a kalandok sorozata és a befejezés hétköznapisága között. Szarkasztikus módon állítja elénk a kispolgári életformát, mint az élet értelmét.
A “műveljük meg kertjeinket!” felszólítás a célirányos emberi munkát dicséri, legalább a magunk szabta szűk keretek között próbáljuk megvalósítani a rendet és a harmóniát