A BÚBOSBANKA
Upupa epops
Elnevezései: több népi megnevezése is született: büdös banka, ganajmadár, babuta, fostos bugybóka. Jellegzetes mély hangzású ’hupp-hupp’ kiáltása messzire hallatszik, innen eredhet hangutánzó latin neve is (Upupa). De a német Hopf, a francia Huppe, a román pupãza vagy az angol hoopoe név is a madár hangját utánozva született.
Külleme: rigónagyságú, feltűnő bóbitájú, lepkeszerűen repülő madár. Tollazatában a vörhenyes sárga szín dominál, mely a fej, nyak és a mell tollait jellemzi, a fekete szárnyat és farkot fehér csíkok díszítik: ezek repüléskor is jól láthatóak. A fejen jellegzetes világosbarna bóbitatollak vannak, melyek végei feketék. A madár idegi állapotától függõen a bóbitatollak állása változik. Izgalmi állapotban sugarasan felfelé merednek, míg repülés, pihenés közben csutakszerûen összetömörülve a fejre simulnak. A bóbita már a fészekben tollasodó fiókákon kifejlõdik. A tojó és a fiatalok színe a hímekénél halványabb.
Magyarországra márciusban érkezik és szeptemberben vonul el afrikai telelõhelyére.
Fészkelés: tojásait faodvakba, házak fal- vagy ereszüregeibe, sziklarepedésekbe, földlyukakba, azok puszta aljzatára rakja, fészekanyagot nem hord. A fészekalj 4–6 ellipszoid alakú tojásból áll, melyen a tojó egyedül kotlik, a hím táplálja. A sûrû pelyhekkel világra jött fiókákat, melyeket a tojó még 10–12 napig melenget, szintén a hím látja el élelemmel. Évente kétszer is költ, de másodköltésre már más helyet keres. Sajátossága, más madarakkal szemben, hogy a fészekben gyûlõ ürüléket nem hordják ki a szülõk, így egyre kellemetlenebb szag terjeng a fészek körül. Ezért is nevezik egyes vidékeken büdös bankának. Már a költő tojó is ritkán veszi magának a fáradságot, hogy saját ganéját elhordja; de a gyermekszobát sohasem tisztogatja. A szag legyeket vonz oda, amelyek a ganéjban szaporodnak, úgyhogy a fészek végül még a kukacoktól is nyüzsög. Magától értetődőleg a fiókák a legszagosabbak, de végül az öregek is kevéssé maradnak mögöttük és csak a kirepülés után sok hét mulva vesztik el a hozzájuk „tapadó” szagot. Költés idején a tojónak és a még nem repülős fiókáknak farcsíkmirigye bővebben választja el piszkosbarna színű és utálatos szagú termékét. Valószínűleg ez is, mint a poloskák és sok bogár szaga, védőeszközül szolgál. Tény az, hogy a macskák a fiatal búbosbankát éppoly kevéssé eszik meg, mint a pézsmaszagú cickányokat.
Táplálkozás: rovarokkal táplálkozó faj, amelyek mellett csigákat, gilisztákat is fogyaszt, de el-elkap egy-egy gyíkot is. Mivel nyelve rövid, áldozatát nem tudja torkára irányítani, ezért feldobja, és kitátott szájjal várja, hogy az a garatba essék. Élelmét nagyrészt a földrõl szedi össze vagy görbe csõrével a talajt, avart, füvet forgatva csípi el zsákmányát.
Védettsége: országunk területén soha nem volt gyakori faj, de az erdõk odvas fáinak kivágásával költõlehetõségei beszûkültek, így számuk egyre kevesebb, annak ellenére, hogy az emberi környezettõl sem idegenkednek. Védett, természetvédelmi értéke: 50.000 forint.