Hónapok…hetek…napok…. és csak elérkezett az indulás pillanata !!! Többen…. diákok, szülők, kollégák…terveztük, színeztük, elképzeltük…..vártuk…nagyon… egyre többet rágondolva… aztán tényleg elindultunk…..megérkezünk…és nagyon jól éreztük magunkat !!
Június utolsó napjait töltöttük majdnem 40-en a horvát tengerpart egy északi részén, Krajlevica közelében, a Hotel Scott Uvala területén. Szállásunk kedves, szolid és kényelmes volt…ötvözete a szálloda ellátásainak és az apartmanok némi önállóságának. És ami a legszebb volt a megérkezés estéjén… minden egyes kis szoba a tengerre nyílt…szinte ki lehetett volna ugrani belőlük a tengerre, a partra, olyan közel.
Az oda vezető út is már sokat mutatott déli szomszédunk világából, hisz menet közben Zágrábot néztük meg… neogótikus katedrálist, román alapokra épült várfalat… barokk és klasszicista vonású épületeket a főtéren, zegzugos utcákon pedig feljutottunk a várba, majd le a piac nyüzsgő hétköznapiságába.
És bár a további kilométereket némi felhő beárnyékolta, a szálláshoz érve, a tengerpart látványa a napfénnyel egészült ki : este még verőfényben fürödtünk a tiszta tengervízben….
Az út, a fürdés, a szabadság öröme…no meg egy kis diszkózás….nos…jól aludt a társaság.
Kellett is, hisz első ott induló napunk az Isztriai-félszigetre vitt….. Pula antik római világába, az arénába, római templomok és diadalív kövei közé…amit persze mára már az azóta eltelt évszázadok építészete is gazdagított. Napfény, látnivalók, meleg…kell ennél több ?!
Kellett…s mentünk tovább Rovinjba, ami akár kisméretű Velencének is tűnhet…sok a hasonlóság, és nem hiába…. Anno Velence fennhatósága alatt kapta meg mediterrán-olaszos jellegét a kis kikötőváros. A legenda világát is megízleltük, hisz a Szent Eufémia templom a kis dombtetőn freskóival és szobraival ezt is elénk tárta. No és a csodás kilátást is a templom körüli kőpárkány mentén haladva… a két öböl, mi a volt szigetet – mára már félsziget ! – övezi a kékek-zöldek árnyalatában pompázó tengert és a vitorlások, tengerjáró halászhajók erdejét terítette elénk.
És ezt még lehetett kicsit fokozni…. a Limski-fjordnál tett kirándulással…. sós tengervíz és édes folyóvíz elegye e a hosszan a szárazföld belsejébe benyúló öböl, mely alakja miatt kapta a fjord megjelölést. És szép volt a környezet…magasan méregzöldbe hajló erdőkkel borított, helyenként sziklás, meredek hegyoldalak…. és a fjord vizében az osztriga-telepek. No, egy csöpp elszánás viszont kellet az itteni fürdőzéshez…messze hidegebb volt, mint a tenger…de…ez sem volt akadály…. nyakig merültünk !!!
Ekkor is, mint minden este a hotel étterme várt…no igaz, itt sokakat láttak el, s valljuk be…. nem mindig sikerült minden finom falatot becserkészni é megkóstolni..
Sebaj…esténként még mindig ott volt némi táncos kikapcsolódás, levezetése a nap élményeinek.
A szerdánk a többség számára ejtőzéssel, napozással…áztatással telt. Egy maroknyi kis csapat viszont elsétált…meredek part, sziklás oldal, mi az nekik !... felfedezni a közeli kis várost, Krajlevicát. Igaz, tűző mediterrán napot kaptak, de megérte: a környék egyik legnagyobb Frangepán- kastélyát látták, a kikötőt szinte teljes egészében körbe tudták járni, épülő tengerjáró hajókat is fotóztak…és a helyiek vendégszeretetét élvezhették némi árnyékban…fagylalt-hegyeket fogyasztva !
Utolsó előtti napunk megint közös nagy kirándulással telt… dél - dél-kelet felé haladva. Először a part vonalát követtük, és a kicsit borússá vált idő ellenére csodálhattuk a sokszor igen vadregényes utat, majd mindenki körbefényképezhette a 45. szélességi körnél…. kinek az északibb, kinek a délebbi része jutott .
És innen már a szárazföld belseje felé, kis falvak , szűk völgyek és erdők, majd fennsíkon vezetett az út…egészen a Plitvicei-tavakig !! Amit eddig láttunk az is nagy élmény volt mindenkinek, de ez !!!…a táj, a színek, a formák gazdagsága, bája, indiánregényeket idéző világa…. mindenkit elragadott. Volt is itt időnk bőven sétálni, szemlélődni, élvezni az újabb és újabb elénk táruló részletek látványát… elvarázsolt a vidék mindünket !!! És ha valaha valaki látott képeket, elképzelhetetlen zöld és kék árnyalatokban e tavak világáról….hát…. valóban olyan, nem kell retusálni, a türkiz türkiz, a mélyzöld valóban mélyzöld…. csodálatos volt !!!
Fáradtan és élményeinken csemegézve értünk vissza utolsó esténkre….. és gyorsan eljött a reggel, a csomagolás…indulás ideje. Ismét útra keltünk…immár ismert vonalon haladva…. hazafelé….
Elbúcsúzni mindig szomorú, de magában hordozza azt az érzést is , hogy ide…. valamikor….még vissza kell jönni !!! Akik ott jártunk, átéltük …örömmel emlékszünk, s azóta is találkozáskor ott a kérdés : „ Hova és mikor is indulunk legközelebb!? „
Köszönjük ezt az utat a Szervező Iroda képviselőinek: Idegenvezetőnknek és a Sofőrünknek – és főleg köszönjük Incinek, aki kijárta ezt nekünk, résztvevőknek !!
Képek a galériában!