A múlt tanévi Újbuda Környezetvédelmi Vetélkedő nyerteseiként többek között nyertünk egy egyhetes Erdei iskolai tábort Királyrétre, augusztus 17-től 23-ig.

Szálláshelyül a Királyréti Oktató- és Látogató Központ szolgált ahol még egy házőrző macska is volt.

Étkezni pedig mindig átballagtunk a Királyrét Vendéglőbe, ahol nagyon finom ételek voltak.

Első napunkon, a megérkezés után megmásztuk a -szinte a szállásunk mellett fekvő- Várhegyet, és megnéztük a Szén-patakot, a Várhegyben található vasércbányákat, a Bajdázói-tavat és a Horgász-tavat, ami a Kastély Hotelhez tartozik.

Éjszaka pedig egy plusz túra várt ránk, ahol láthattunk vaddisznót és halhattuk a macskabagoly hangját. Végül bátorságpróbával és sárdagasztással zárult a túra.

Második napunk délelőttjét egy másik Királyrét nevű hely felkeresésével és fa azonosítással töltöttük, a végén szerencsésen eltévedtünk, de ezen hamar túltettük magunkat és kiértünk a betonútra, úgyhogy jól végződött a túra. Ezenkívül szedtünk két nagy vargányát, két császárgalócát és egy tinórut. A vargányák rettentő kukacosak voltak, de a többi gomba nagyon ízletes volt, a receptet a szöveg végére leírom.

Délután pedig a Bajdázói-tó vizét vizsgáltuk, hajtányoztunk és kürtőskalácsot vettünk.

Harmadik nap megnéztük az Ilona-bányát, kicsit túl is mentünk rajta, de végül csak megnéztük ezt a kőfejtőt! Ja és a legfontosabb: szétcsípettük magunkat a csalánnal és szétszúrkáltattuk magunkat a szederrel, mindezt a túravezetőnknek köszönhetjük.

Negyedik nap, mivel szombat volt, vezetőnk, András nélkül kellett túráznunk. Felmentünk a Magas-Tax nevű hegyre, innen pedig a Nagy Hideg-hegyre, ahol megpihentünk, ettünk, ittunk. Lefele pedig rengeteg szedret szedtünk.

Ötödik nap vízitúrán voltunk. Lekisvasutaztunk Kismarosra, onnan pedig vonattal elmentünk Nagymarosra, ahol kenukba ültünk és eveztünk. Megálltunk az egyik kismarosi szigeten, ahol megnézhettük a madárgyűrűzés lépéseit, a függönyhálót, amivel a madarakat fogják, a madárgyűrűket, csak éppen magát a madárgyűrűzést nem. Ezután nemsokkal -az ígértnél egy órával korábban- kitettek minket Kismaroson. Mi pedig fagyiztunk és vártuk a kisvasutat. Sajnos hiába, mert akkor éppen nem jött, csak egy óra múlva, úgyhogy sétáltunk egy megállót, így pont kényelmesen elértük a kisvasutat. Királyréten pedig hajtányoztunk egy jót.

Hatodik nap délelőtt mindenfélét gyűjtöttünk a Bagolybükki-patak mellett, ami mellékesen a szállásunk mellett folyt. Ezután amit gyűjtöttünk, megnézhettük mikroszkóppal. Ezt követően játszottunk egy összefoglaló játékot, ami saját kezűleg volt varrva és készítve és a királyréti kirándulásainkkal volt kapcsolatban. Ezután két szintén házilag készült memóriajátékot. Az egyikben a kőfajtákat kellett párosítani, a másikban pedig mindenfélét, amivel azelőtt találkoztunk. pl. ürülékek, szarvasbogár feje, fazekasdarázs fészke, fogak stb.

Délután pedig újra elmentünk szedret szedni. Éjszaka pedig szerveztünk magunknak egy éjszakai túrát.

Utolsó nap pedig elbúcsúztunk és jöttünk haza kisvasúttal majd autóval.

Legviccesebb kalandunk talán az volt, amikor a házőrző cicust, Dagit bezárták hétvégére, hogy ne okozzon gondot a kutyás embereknek, mi pedig azt hittük, hogy véletlenül (vagy direkt, gonoszságból) zárták be, úgyhogy megpróbáltuk megmenteni. A büfésbácsit megkértük, hogy hívjon fel minden lehetséges telefonszámot, a gondnokét, a főnökét és Andrásét. Végül talán a gondnok férje járt a cicusnál. De mi a bukóra nyitott ablakon szalámit és virslit, sőt még vizet is adagoltunk be neki. De aztán hétfőn láthattuk, hogy jól el volt látva.

 A császárgalócás receptünk:

Hozzávalók:

erdei gombák (mi császárgalócát és tinórut használtunk, a császárgalóca fontos!)

vaj

só

víz

Elkészítés:

A gombákat mossuk és pucoljuk meg a (császárgalóca kalapjának héját nem kell leszedni).

Vágjuk őket apró szeletekre. A vajat olvasszuk fel, majd süssük meg rajta a gombát. Sózzuk meg. Ha megsült, öntsük fel egy kevés vízzel és pároljuk.

Rettentő finom!

Szabó Adél, 7. b

2011. szeptember