- A keresztény vallás gyökerei a zsidó nép közösségében alakultak ki (megváltáshit, Messiás eljövetelének a reménye) Palesztina területén (Palesztina= Kánaán, római klienskirályság,  Nagy Heródes (Kr.e. 37-Kr.u.4), Kr.u.6. római provincia (Pontius Pilátus Judea helytartója  (Kr.u.26-36)→ farizeusok (írástudók, a hagyományokhoz mereven ragaszkodók, a zsidó identitás megőrzése)

- Keresztelő Szent János: bűnbánat, messiásvárás, küszöbön álló ítélet (Kr.u.28. Heródes Antipasz, rómabarát fejedelem kivégeztette

- Krisztus követői = keresztények (Christus = felkent= Megváltó-király/ 33. Jézus keresztre feszítése

- őskereszténység, Péter vezetésével Jeruzsálemben egy messianisztikus gyülekezet

- 30-as évek: Antiochában az első vegyes keresztény gyülekezet, élén Szent Pál (Saulus→Pál, damaszkuszi út) ,

·         bárki tagja lehet a keresztény közösségnek, az első apostolok úgy határoztak, aki pogányból lett keresztény, annak nem kell a mózesi törvények szerinti rítust betartania

·         teológiai alapelvek: Krisztus halálával mindenkit megváltott, nem kell várni a végítéletet, a Messiás közeli visszatértét, tartósan be kell rendezkedni ezen a világon

·         térítő utak: keresztény egyházközösségeket alapított (leveleiben fontos teológiai útmutatás

a pogány hellén környezet számára is érthetővé tette a keresztény hit alapvető tanításait , hirdette a megbékélést a hatalommal és a társadalmi különbségekkel: a vagyonközösség helyett elég a szegények gyámolítása 

·         63. Pál apostolt elfogják a római hatóságok, a keresztényüldözés kezdete (Nero)„a

vértanúk minden csepp vére új keresztényt szült”, → mert a polgároknak vonzó volt

a létnek értelmet adó vallás

 

- szent könyve a Biblia (Ószövetség, Újszövetség = 4 evangélium (= örömhír, Jézus élete, tanításai) (Máté, Márk, Lukács, János), az Apostolok cselekedetei (ap. = küldött, Jézus 12 tanítványa), apostolok levelei, utolsó könyve az Apokalipszis (Jelenések könyve), az utolsó ítélettel kapcsolatos profetikus könyve Jánosnak 

- monoteista vallás, központjában Jézus Krisztus , a Messiás (Megváltó) áll, Isten fia, aki kereszthalálával megváltotta bűneiktől az embereket és lehetővé tette a feltámadást, az örök életet azok számára, akik hisznek benne és betartják az általa adott parancsokat

– ezek közül a legfontosabb az egyetemes szeretet parancsa , mások megítélése Isten feladata, hiszen mindenki bűnös ( „…aki bűn nélkül való közületek, az vesse rá az első követ”, „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében…”),

- Jézus tanítványaival, az apostolokkal járta Júdea városait:

hirdette a végítéltet, a megbocsátást és az üdvösség reményét, és azt, hogy csak az Istenbe vetett hit és egymás szeretete számít.

Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot.

Egész életével példát mutatott, megtestesítette azt a magatartást, amit Isten vár a híveitől.

- kezdetben erős szociális tartalma miatt (egyenlőség, szeretet, bűnbocsánat) terjedt gyorsan az üldöztetések ellenére is a római birodalomban

- később a túlvilági boldogság elnyerésére került a fő hangsúly: ez feltételezte az alázatot, a megbékélést a fennálló renddel, a gazdagok is üdvözülhettek, ha jótékonykodtak

 

- A római közigazgatás, a nyelv és a közlekedés egysége elősegítette a kereszténység elterjedését.

- a kereszténységet a hellenizmussal való találkozása tette univerzálissá: nemzetek felettivé ( a Biblia görög nyelven vált ismertté) A 2-3. században már a módosabb, műveltebb emberek is csatlakoztak.

- A görög-római vallás nem követelt meg hitet, a lényeg a szertartásokon való részvétel volt

(kapcsolat az állammal), nem nyújtott vigaszt, nem ígért biztonságot, vigaszt a túlvilágon

- a Római Birodalomban vallási szinkrétizmus (vallások keveredése, egymásra hatása), egyre többen fordultak a keleti kultuszok felé: misztériumvallások (Mithras,Ízisz, Dionüsos)

- 314-ig 32 római püspökből 3o vértanúhalált /nem biztos/, de a keresztények üldözése csak felerősítette terjedését

- a római birodalom keretei között vált világvallássá (katholikosz= egyetemes)

 

- az első keresztény közösségek az apostolok körül jöttek létre,

- Egy város keresztényei közösséget alkottak, egy családba tartoztak, mindenki egyenlőnek számított, rabszolgákat is felvettek a közösségbe. minden keresztény vagyonának és jövedelmének egy részét a közös kasszába adta, ebből segélyezték a nélkülözőket, gondoskodtak a betegekről, az özvegyekről,  a fiatal lányokat nevelték.

- Összejöveteleiket rendszerint vasárnap tartották: imádkoztak, a Bibliát magyarázták, zsoltárokat énekeltek, úrvacsorán, áldozáson vettek részt.

- A szertartást pap vagy püspök (episzkoposz) vezette. – ő kezelte a közös kasszát, döntött a közösségbe való felvételről, kizárásról, és irányította az egész közösség életét, mellettük kialakult az idősebb tagok tanácsa (=presbiterek),segítőik a diakonusok (= szolga) voltak

- 2. sz. második fele – a keresztény gyülekezetek átalakulása katolikus egyházzá – a gnoszticizmus (titkos tudás: a világ két teremtő elv, a sötétség és a világosság dualizmusára oszlik, tagadja Isten végtelenségét) elleni harc szükségessé tette a kánon kialakítását (Újszövetség kanonizálása) és a püspökök tekintélyének megerősítését (az apostolok utódai)

- 3. sz. állami keresztényüldözések – császárkultusz (császár istennek tekintése, dominatus) megtagadása, ellenkező hatást váltott ki

- Constantinus császár már a kereszténységgel akarta konszolidálni egyeduralmát (politikailag mozgósítható, szervezett erő volt, tiszta erkölcs jellemezte)

- 313. milánói edictum (türelmi rendelet)- biztosította a szabad vallásgyakorlatot, az 5o millió lakos 15%-a volt akkor már keresztény,

- visszaadta   a keresztények vagyonát, a papság immunitást /= adómentességet/ kapott,

- Róma püspöke megkapta a Laterán dombon álló császári palotát

- 321. a vasárnap ünnep lett, az egyház színe előtti rabszolgafelszabadítás elismerte,

- 325. Péter apostol sírja fölé bazilikát kezdtek építeni

- 325. Nicaea (a császár nyaralójában)- I. ökumenikus, egyetemes zsinaton(szünodosz= gyűlés, tanácskozás) a görög filozófia fogalomkészletével megkezdték a hit elveinek (= dogmák) elfogadását, ekkor fogadták el a „Szentháromság” tanát (Atya, Fiú egylényegű (homousius)↔ ariánusok, első eretnek irányzatok kialakulása - elszakadtak

 

- A 4. század végére (388, Theodosius) a kereszténység a Római Birodalom államvallása lett,

- 5 patriarchátus : Damaszkusz, Antiochia, Alexandria /az antik bölcselet utolsó fellegvára/, Konstantinápoly, Róma (pápa= gör. atya - Szt. Péter utóda a római püspökségben, tiszteletbeli elsőbbség )

- 38o körül Szent Jeromos latinra fordította a Bibliát (Vulgata), az 5. sz. elején Szent Ágoston a De civitate Dei (Isten országa) c. művében megrajzolta az ideális keresztény állam képét

 

FGY. 52-62., Atlasz: A kereszténység terjedése