„ Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. „

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - részlet

Egy iskolában általában azok a szomorú pillanatok, amikor a hajdani kisdiákok immár érett fiatalként, érettségük próbatételei előtt még egyszer utoljára tanulóként elvonulnak azok közt a falak közt, ahol hosszú évekkel előbb elkezdtek tanulni, a világra megnyílni. Elballagnak…. szól a dal… könnyes szemek, de egyben a jövőjükben bízó mosolygó arcok kísérik őket. Borongós, azonban mégis boldog alkalom ez.

Ritkább azonban, hogy a szomorúság úgy költözzön a falak közé, hogy nincs mellette felemelő, reménykedő, bizakodó mosoly. Amikor meghal Valaki. Valaki, akit ismerünk, naponta látunk és hallunk, akit felkeresünk, aki élettel és erővel teli, aki szívével és lelkével egyaránt velünk tölti minden napját a Bethlen falai között, aki fáradhatatlanul dolgozik és példaadóan figyelmes minden munkájában, szavában és tettében, emberként, nőként, édesanyaként és kollégaként . Aki a vállán viszi anyaként egy család életét, és titkárnőként az iskola igen sok ügyes-bajos dolgát, diákok és dolgozók mindennapi gondjait. Nehéz, hogy ezt mégis múlt időben kéne írni….de…. erre kényszerülünk.

Elmúlt egy élet, egy számunkra kedves hang megdöbbentően hirtelen elhallgatott. Mosolygó tekintetét nem láthatjuk többet, nem fordulhatunk hozzá kéréseinkkel, nem tud többet segíteni nekünk.

Farkasné Rolléder Judit – sokak Judit nénije, többünk Juditja és Jutkája 2012. november 20-án reggel – egy gyorsan támadó betegség következtében - meghalt.