Népi nevei: vízibika, nádibika, dobosgém, ökörbika, vízibornyú, bikagém

A gémfélékhez tartozó bölömbika a tyúknál valamivel nagyobb madár. Az öreg példányok alapszíne rozsdássárga, a fiataloké szalmasárga. Az öreg madarak megkülönböztető jegye a feketésbarna fejtető és a jellegzetes sötét színű bajuszsáv.

Rendkívül lassan, óvatosan mozog. Tollazata olyan finom és puha, mint a bagolyé, ezért rendkívül nesztelenül repül. Veszély közeledtén csőrét az ég felé emelve mozdulatlanná merevedik, teljesen beleolvad környezetébe, az őt körülvevő nádtengerbe. Órákig tud így állni, de közben nagyon lassan elaraszol a veszély helyszínéről. Napközben a nádasban húzódik meg, csak szürkületkor élénkül fel. Rejtőzködő életmódja miatt sok babona kapcsolódott alakjához. A márciusi-májusi nászidőszakban hallható „pü-bumm” hangja jellegzetes és feltűnő, egész nap szól, de főként mikor esteledik. A szakemberek sokat vitatkoztak, hogy a madár hangadás közben a csőrét a vízbe dugja-e vagy sem. Az elmélet könnyen megdőlt, a jellegzetes hangadás annak köszönhető, hogy a madár nyaka kiáltás közben ballonszerűen felfújódik.

Egész Eurázsiában elterjedt, valamint Dél-Afrika nagy részén. Hasonló fajok élnek Amerikában és Ausztráliában is. Gyakori a Fekete-tenger környéki országokban, ahol a hímek valóságos koncertet rendeznek a nádasokban. Hazánkban is költ minden nagyobb nádasban, igaz kis számban. Őszi vonulása november második feléig elhúzódik. Bár ritkán kerül az ember szeme elé, gyakran tanyázik kikötők, stégek közelében. Ősszel a közép-európai állomány nagy része a Földközi-tenger vidékére vonul, de vannak áttelelő példányok is Magyarországon a be nem fagyó vizeken. Legfontosabb hazai fészkelő területei: Szeged környéki, hortobágyi és Tisza menti halastavak, valamint a Kiskunság.

Halakat, békákat, piócákat, apró madarakat, rágcsálókat fogyaszt. Prédáját lassan, óvatosan közelíti meg, aztán hirtelen vág felé.

A költési idő áprilistól júniusig tart. A hímek már kora tavasztól féltékenyen őrzik territóriumukat betolakodó fajtársaikkal szemben. A tojók maguk építik fészküket, magányosan költenek. Csak a tojó kotlik, a hím a fiókák etetésében sem vesz részt. A fiókák 3-4 hét után válnak röpképessé. A bölömbika állomány nagyságát nehéz felmérni, mert a hímek poligámok (nem lehet tudni, egy hím hány nősténnyel párosul), így nem lehet felbecsülni a hímek hangja alapján, hány tagú csapatról is lehet szó egy adott területen. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 Ft.